Soha ne irigyeljük más életét

By on 2017.01.08.

Elgondolkodtam nem olyan régen azon, hogy bizonyos idővel ezelőtt egy kicsit irigykedtem egy személyre, mivel kívülállóként a szépet, a jót, a gazdagságot láttam csak körülötte. Szerencsémre megismerhettem azt a személyt és ez az érzésem elmúlt. Szeretném ezt neked elmesélni, hogy ki volt az a személy és mi is történt vele. A történet a 90- es évekbe nyúlik vissza, és egy házas, fiatal férfiról szól.

Marcel Ellul, Sliema, Malta

A képen láthatod őt, a nevét is, valamint hasonlóan nézett ki, amikor én megismertem. Egy temperamentumos, vicces, vidám és talpra esett férfi volt. 1994 nyarán kezdődött el ez az ismeretség, nekem hozott egy lehetőséget, neki talán barátságot adott. A feleségéről kiderült két évvel előtte, hogy sclerosis multiplex- ben szenved és igen rossz formájában, akkor volt 33 éves. Afrikai szafari közben derült fény rá, hogy valami nagyon nem stimmel vele. A vakációból egyenesen Londonba repültek, hogy elkezdődjön a kivizsgálása és legyen valami megoldás, kezelés a bajra. A hölgy neve Helena Ellul, leánykori neve, Helena Gasan volt. A férj pedig Marcel Ellul, aki akkor 31 éves volt. A feleségétől két évvel volt fiatalabb, házasok voltak hosszú évek óta. Helena 19 éves volt, Marcel 17 éves, amikor megismerkedtek, két évre rá összeházasodtak. Elkezdődött egy csodálatos élményeket adó kapcsolat, világ körüli út, drága ruhák, kocsik, ékszerek és buli, buli hátán.

Tower Road, Sliema, Malta, Il Piazzetta

A fotón látható nyolc szintes épület harmadik emeletén laktak, én húsz hónapot töltöttem itt el. Láthatod a lobogó zászlókból az egyik az a magyar zászló, mivel Helena egyik nővérének a férje a tiszteletbeli Máltai Magyar Konzul. Ők a negyedik emeletre költöztek be, és itt volt a Konzulátus székhelye is. Tehát nekem volt alkalmam havonta többször is találkozni a Konzullal,  a neve Michael George Soler.

Michael George Soler

Folytatom a történetet, de kellet ez az információ is, hogy kerek legyen az egész.

A betegség nagy változást hozott az addigi átlagosnak nem mondható életükben. Próbáltak családot alapítani, nem sikerült, így lett két Berni pásztor kutyájuk, valamint Lily volt a bejárónőjük. Lily kezdte el Helena gondozását, de olyan gyorsan romlott az állapota, hogy kellett egy személy, aki egészségügyi ismerettel is rendelkezett. Ez a személy lettem én. Lily mesélte, hogy a fotót, amit magamról küldtem, azt Marcel körülbelül három napig magánál tartotta, mire a végleges döntést meghozta, hogy utazhatok. Lilynek is volt egy hiányossága.  Analfabéta volt. Nem tudott se írni, se olvasni. Valamilyen szinten lustasága, és másik részről pedig a tanár nem megfelelő figyelme miatt, mivel voltak képességi problémái is.

Gozo – Comino – Málta

Lily egyébként nagyon segítőkész és talpraesett volt. Rengeteget beszéltünk igen tört angolsággal, mivel én csak pár szót tudtam, de ő sem volt a csúcson. Bár én pár hónap után túlszárnyaltam  Lily angol tudását. Ő ott lakott náluk és éjjel – nappal elérhető volt és akkor jöttem én, ő pedig költözhetett haza, valamint állást kellett keresnie. A St. Luke Kórházba helyezkedett el. Azért igényt tartottak a munkájára, így hetente egyszer szerdai napon jött dolgozni, mivel nekem az volt az egyik fél szabadnapom. Megbeszéltük a történteket, mielőtt elmentem volna Balzan városába angol órára. Az angol órákért nem fizetett Helena, így magam tanultam a nyelvet. Ott ültem a magán iskolában a  sok máltai diák között és fókuszáltam a könyvemre.

St. Julians, Málta

Amikor én megérkeztem a szigetre 1994 November 28- án, akkor igen nagy kavalkád volt Marcel és Helena életében.  A munkáról olyan információt kaptam, hogy egy átlagos házaspár, a feleség betegsége miatt kell valaki, aki egészségügyi ismeretekkel rendelkezik. Így semmi komolyabb, vagy furcsa, vagy esetleg megdöbbentő dolog nem volt  a megérkezésem napjáig. Pár napon belül mindenre fény derült és az állam leesett a hallottaktól. Mivel otthon egy átlagos életet éltem, nem volt a környezetemben semmi furcsaság, esetleg csak az alkohol fogyasztás, vagy a cigarettázás. Megfordult a fejemben az is, hogy hazautazom. A visszautazás lehetősége is biztosítva volt, ha nem bírtam volna a munkát, vagy nem feleltem volna meg nekik, akkor egy héttel később hazautazhattam volna.

  • Paul nevű sofőrjük a fürdőszobában lőtte be magát heroinnal, utána mint az őrült úgy viselkedett, valamint eszeveszett sebességgel hajtott. Ezt a műveletet körülbelül két óránként ismételte meg.
  • A Lily analfabéta volt, de ez a legkisebb baj volt nekem.
  • Helena épp akkor, egy Nicky nevű leszbikus nőnek volt a partnere.
  • Paul nagyon féltékeny volt, mert előtte ő volt a szerető, bár három gyermeke volt, a legkisebb csak pár hónapos volt a megérkezésemkor.
  • Helena nem igazán foglalkozott velem, mert el volt foglalva a szeretőjével.
  • A férj, Marcel pedig félre volt állítva, így ő munkát és a szórakozást választotta.
  • Az 1994- es karácsonyt Paul házában töltöttem, mert senkit nem érdekelt az én jelenlétem. Így Paul elvitt magához, hogy ne legyek egyedül.

Itt szeretnék kitérni, hogy nem irigylésre méltó helyzetben volt Marcel. Egy nagyon vallásos országban, ami még kicsi területileg is, mindenki ismeri egymást és szembesülni nap mint, nap ezzel a helyzettel. Mert a háta mögött kitárgyalták a házassága minden buktatóját. Hazajárni, úgy hogy sokszor ott volt Helenánál Nicky, sőt Marcel megunt, vagy nem szeretett zakóit, ingeit, vagy alsónadrágjait viselte. Nekem kicsit komikus is volt amikor, álltak a folyóson egymás mellett, mivel Nicky tovább maradt és Marcel ruháiban feszített. Láttam Marcel arcán a megrökönyödést és a szomorúságot, hogy idejutottak. Abban az időben nem tudott hatni a feleségére, úgy éltek egymás mellett, mint a testvérek. Mondhatóm még azt is, hogy a barátok homosexuális férfiak, vagy transvestiták, vagy már nővé átoperált férfiak voltak. Sokszor tartott Helena party-t nekik és én főztem 10 – 15 férfi részére. Ebbe a furcsa helyzetbe csöppentem bele.

Persze a család is sejtett valamit, vagy hallott sokat, ahhoz pont elég volt, hogy elkezdjenek idegeskedni, és védeni  a 76 éves édesanyjukat, aki majom szeretettel szerette Helenát. Minden vasárnap meg kellett volna jelenni a családi ebéden, ahova sokszor Helena nem ért oda, vagy nem ment el, mert későn, vagy túl korán érkezett haza. Így nekem kellett volna hazugságokkal kimenteni őt, persze ami nem mindig sikerült, mert az angol tudásom a béka feneke alatt volt. Rám volt sokszor fogva, mivel nem értem, így az üzenet nem jutott el Helená-hoz. Persze ez mind csak hazugság volt. Marcel is hazalátogatott és ha nem ment Helena, akkor ő is ment tovább a dolgára.

Látod a szuper irigylésre méltó élet, így omlik össze egy pillanat alatt. Nem szerettem volna Marcel helyben lenni, mert a pénz az nem minden. Kifelé mutatva egy csillogás, de belül a lassú rothadás indult el. Egyszer mindennek vége van, és itt is fordult a kocka, 1995 Februárban kiderült, hogy a két személy, tehát Paul és Nicky lemerítették Helena bankszámláját. Ez nem azt jelentette, hogy szegény lett Helena, hanem azt, hogy egy limitet elért és tovább nem nyújtózkodhatott. A 100 máltai font helyett felvettek 1000- t, és ezt hetente többször, lelopták a pénzét a bankszámláról.

Amikor kiderült ez az egész, akkor összeült a család, Marcelt a férjét is bevonták. Helenának el kellett mennie Londonba egy speciális Rehabilitációs intézetbe, ott volt hosszabb időt. Valamint kapott egy bizonyos összeget a számlájára, Pault szintén drogelvonóra küldték, amit ők fizettek neki, Nickyt pedig eltávolították Helena közeléből. Amikor Helena hazatért Londonból, akkor Marcel bejelentette, hogy vége és elköltözik, ezt ő tovább nem csinálja. Nekem ez volt a legrosszabb hír, és a következő hónapokban nem igazán találkoztunk. Annak viszont örültem, hogy eljött amikor végleg jöttem haza, hogy elköszönjön tőlem, és mondta azt is, hogy örült, hogy megismert, bármikor megyek a szigetre, akkor keressem meg. Hazautaztam 1996 Június 25 -én, magam mögött hagyva a sok furcsaságot, botrányt, bánatot és pár barátot, akiket megismertem ott.


Utóirat, Utószó

  • bbször kerestem a Marcelt a  facebook keresőben, de nem találtam, semmi hírem nem volt róla.
  • Sajnos 2004 Aprilis 28- án Helena meghalt.Mindig a szívünkben és imánkban élsz.” Testvérei: Paula és férje Tonio, Sylvia, Joe, Veronica és férje Michael. 
  • A halála után a vagyonát szétosztották a 14 unokatesvére között, így mindenki fejenként Egy Millió angol fontot örökölt tőle pénzben, valamint értékes festményeket, ékszereket és tulajdonában lévő ingatlanokat és a négy autóját is. Unokatestvérei Andrew, Lisa, Christian, Bettina, Michael, Greta, Paul, Nicholas, Sarah, David, Mark, Luisa, John és Stephanie.

2016 Decembere, teljesen véletlenül rátaláltam Marcel Ellul két profiljára is. Gyorsan írtam az üzletinek tűnő oldalára és bejelöltem ismerősnek.

Aztán rákattintottam a másik oldalára és ott egy fotó jelent meg, azt láttam, hogy rengeteg üzenet van, megnéztem és ledöbbentem amit olvastam …..

A szokásos Marcelles kéztartás, a zakója, inge, persze nyakkendő nélkül viselve és a vastag arany nyaklánc, amit soha nem tett le.

A Facebook oldalának a“Rólam”című részben rátaláltam egy nagyon jó hírre, és az pedig az volt, hogy született egy lánya.

  • Legalább lett egy utódja, akit imádhatott, szerethetett. Mindig akart gyermeket, Helena ezt nem tudta megadni neki.
  • Úgy tünt, hogy nem volt akkor épp párkapcsolatban, valamint2009 – ben Monacoba költözött.
Michelle Ellul, Marcel Ellul lánya

Sajnos szomorú hírt találtam, Marcel Ellul 2015 Augusztus 30 – án masszív infarktus kapott, ami halálos kimenetelű volt. 53 éves korában eltávozott közülünk.

St. Julian – ban a Santa Maria Addolorata temetőben a családi sírba lett örök nyugolomba helyezve.

Rest in Peace!   Nyugodj Békében!

A történet 2. része itt található, csak kattintson a linkre ITT >>>

Ebben a videóban kicsit bele láthatsz a sziget életébe, utcáiba, Máltát magát láthatod. Egy kis ékszer doboz.

Kattints a videóra itt!

 

Remélem tetszett az írásom.
Gyere térjél vissza máskor is, mindig fogsz találni érdekességet.
Kérhetném tőled azt, hogy hagyj üzenetet, véleményt
majd ITT a posztom végén.

Üdvözöllek!
Várlak újra!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük