Városnéző buszra vártam a Temze partján, közel a “London Eyes “nagy kerékhez. Sheperton városából vonattal beutaztam Londonba a Waterloo állomásra. Nagyon közel van London központjához, vagyis a Westminster hídhoz, a Big Benhez. A buszra várva sikerült ezzel a mókussal találkoznom. Jött az idegenvezetőhöz mogyoróért, kb.3 percenként, elszaladt egy mogyoróval, majd miután eldugta valahová visszafutott, pillanatra elébem állt és látta, hogy van új mogyoró nálam, majd felkapaszkodott a lábamon. Gyors mozdulattal elvette a mogyorót és leugrott, majd elszaladt. Ezt ismételte nagyon sokszor. Az idegenvezető mesélte, hogy ismerik ezt a mókust évek óta.
Ők naponta egy nagy zacskó mogyorót hoznak magukkal, hogy tudják etetni, valamint nagyon sok utast is bevonz a mókus. Tulajdonképpen azért álltam meg, mert a buszvezetőtől kérte a mogyorót. Utána úgy döntöttem, hogy felszállok a városnéző buszra. Éltem pár hónapot Londonban a 90-es évek közepén, valamint 1999-ben egy hetet töltöttem ott Amerikából hazafelé utazva. Az élet úgy hozta, hogy 2019. októberben 3 hetet Sheperton városában laktam, így volt alkalmam Londonba visszatérni. Nagyon jó volt a város nevezetességeit újra megnézni, bár ahogy elindulunk elkezdett esni az eső.
Gyere térjél vissza máskor is, mindig fogsz találni érdekességet.
Kérhetném tőled azt, hogy hagyj üzenetet, véleményt
majd ITT a posztom végén.
