” Megkondult a Nagyszénási öreg templom nagy harangja “
Szeretnék megosztani veled három történetet, ami kapcsolatban van a nénémmel, velem és a múltammal, vagyis a gyermekkorommal. Amikor legutoljára találkoztam vele, ami 2008-ban volt, akkor ígérte, hogy megvár. Ez sajnos nem sikerült neki teljesíteni, persze ez rajta kívüli okok miatt nem tudott megvalósulni.
Kattints a videóra itt!
Nekem az anyukám beteges volt egész kicsi koromtól kezdve és az ő édesanyja, a nagymamám, próbálta ezt a hiányt enyhíteni azzal, hogy sokat voltam a nagyszüleimnél, amit én nagyon imádtam. Az édesapám ment a nagyszüleimhez visszakérni legalább egy kicsit, hogy ők is élvezhessék egyetlen gyermeküket. Ez az idő addig tartott, amíg el nem kezdtem az általános iskolát. Utána jöttek a keményebb évek a nagyszülők nélküli idők.Egy utcában lakott a két nagyszülőm, csak két ház választotta el őket egymástól, még pluszban két nagynéném is, ő volt a kettő közül az egyik.
A nénémmel nagyom közel álltunk egymáshoz és sokat vendégeskedtem náluk, azért is mert neki is volt tőlem három évvel idősebb fia, akivel rengeteget együtt játszottam. Sőt az utcában volt még pluszban két első unokatesóm is, és több utca gyerek is. Csapatot alkottunk, rengeteg turpisságot csináltunk együtt. Az anyukám anyukája próbált engem nagyon nem elkényeztetni, mivel én voltam az első unokájuk és sajnos az utolsó is akit ismert. A halála után még két unoka született, az imádott nagyapámnak volt alkalma megismerni őket.
Az első történet, ami megmaradt az emlékeimben
Tehát rengeteget voltam náluk, legfőképp a hasonló korú játszótárs miatt, aki a néném fia volt, amit már írtam és mert közeli rokonok voltunk. A néném és a fia között nagyon bensőséges kapcsolat volt, sokat ölelte, puszilta és ha volt egy kis szabad perce akkor a fia az ölébe ült rögtön. Ezt én irigykedve néztem, amikor ott voltam és egyszer tettem arról, hogy én is az ölébe ülhessek.
Persze ehhez a fiát ki kellett utasítani onnan és ezt meg is tettem.
Így kezdtem, ” engedj oda”, de nem engedett a fia, hogy helyet cseréljünk, és akkor ezt mondtam, nagy mérgesen, valamint igazán nem tudtam még akkor körülbelül három, vagy négy évesen, hogy mit is mondok ” Neked CSAK ANYÁD, de nekem a NÉNÉM…”. Erre a mondatra lehetetlen mással reagálni, mint hogy a néném ölébe vett és csak nevetett rajta puszilgatva. Én meg örömmel foglaltam el a helyet, mivel nekem ilyen nem adatot meg otthon az anyukám betegsége miatt.
A következő történet vele, ami megmaradt az emlékeimben
Voltak szabályok amiket be kellett tartanom, bár időnként ki tudtam bújni alóluk. Nagyon utáltam a tökfőzeléket, és az egyik szabály volt, hogy meg kell ennem amit elém tesznek, akár időnként a tökfőzeléket is. A szabály alól sokszor úgy tudtam kibújni, hogy végig látogattam a többi rokont, vagyis a másik nagyit és a két nagynénit és ahol a fogamra való ebéd volt, oda meghívattam magamat.Az egyik alkalommal ez nem sikerült és a tökfőzelék volt a déli menü.Nyár volt és kiültem a diófa alá, hogy legalább élvezhessem a meleget, a szellőt és esetleg találok valami megoldást, de nem sikerült a tervem. Az is igaz, hogy nem is ettem a tökfőzelékből, telt az idő és lassan már a vacsora idő közeledett. Egyszer csak csoda történt, mert megjött néném és védelmemre kelt.
” Bözse ángyi, hagyja már azt a lányt, hagy mennyen játszani, hát látja hogy nem eszik. Úgy sem eszi meg és már bogarak is vannak a főzelékben, sőt még apró falevél is van benne. Hagy öntsem ki ? “ és a néném kérésére a mama elengedett.
Az utolsó történet vele, ami igen jól az emlékembe vésődött
Májusban volt a születésnapja és mi mentünk a mamával őt felköszönteni. A mama szedett egy csokorra való virágot a kertjéből.
Megérkeztünk néném házába és mentünk a hátsó udvarba, mert éppen etette az állatokat, már késő délután volt, így ott megvártuk, amíg befejezi a dolgát. Utána mentünk vele a konyhába, mert megkínált minket süteménnyel, amit készített a vendégek részére. Én ott az udvaron nézegettem a baromfikat, kis kacsákat, a disznókat és hallgattam a kacsák nagy hápogását.
Legalább ennyi kacsája volt a nénémnek is
Az feltűnt, hogy az összes kacsa a mamám háta mögött csoportosult.Ők beszélgettek és mama mesélte nénémnek, hogy milyen szépen kinyíltak a virágok, a nagyanyám a kezeit hátul keresztbe tette és persze a csokor virágot a kezében tartotta. Eljött az idő a virágcsokor átadására és akkor jött a megdöbbenés, mert egy darab szirom nem volt a száron.
Így tüntettek el mindent a virágokról
-
Persze azért voltak a kacsák olyan nagy hanggal, mert míg ők beszélgettek az élet dolgairól, addig a kacsák jól belaktak az új csemegével. Így a csokrot nem tudtuk átadni, de úgy nevettünk rajta és persze azért süteményt kaptunk, mivel nagyon komikus volt a helyzet. Persze a kacsák újra jól jártak, mert megkapták a szárat is és volt nagy hápogás míg el nem tűnt az egész.
Mivel szerette a Nótaszót, így zenés videókkal zárom a soraimat.
Nagyon hiányzol NÉNNYE!
” Itt Hagyom a falutokat nemsokára … “
” Akácos út … “
Kattints a videókra itt!
Save
Save
Save
Save
Save
Save
Save
Save
Save
Save
A történet 2. részre itt található, csak kattintson a linkre ITT >>>
